Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

123 a czéhládába. E gyűléseken felolvasták a czéhszabályokat, feleskették az ujmestert, elintézték a peres ügyeket ; külön dij (25—100 dr.) lefizetése mellett ily czélból a czéhmester rendkívüli czéhgyülést is hívhatott össze. A tisztességes magaviseletet és erkölcsös életet egyáltalán szigorúan megkövetelték a mesterektől és házastársuk részéről is. Kisebb bűnökért ők is bírságot fizetnek, nagyobb vétségek eseteiben kizáratnak a czéhből; a czéhmester az ily bűnösöket tartozott a hatóságnál feljelenteni. A mesterözvegyek tovább folytathatták férjök iparát. A czéh az ily özvegyek- és az elaggott mestereket azzal is támogatta, hogy a legjobb legényeket rendelte melléjük. De ha nem czéhbelihez ment ismét nőül, akkor kizáratott a czéh kebeléből. A fiu, ki özv. anyjától különváltan ftflytatta mesterségét, az egész mesterré avatási költséget tartozott viselni. Epoly nemesen humánus gondolkozás jellemzi a czéheket a betegek ápolása körül. A segélyre szorult beteg mester és legény nemcsak kölcsönt vagy segélyt kap a czéh pénztárából, hanem a szükséghez képest ápolót is rendelnek melléjök. A mesterhez két mestertársat, a legény mellé két társlegényt s az inas mellé két inast adnak, kik felváltva ápolják a beteget; gondoskodnak róla, hogy a beteg kellő időben felvegye a végső szentségeket is. Ha egy czéhbeli mester vagy családjának valamely tagja avagy legény, inas elhalt — az egész czéh köteles volt megjelenni a temetésén. Az elhalt mestertárs lelkeüdvéért a czéh gyászmisét mondatott, melyen a mesterek feleségeikkel és legényeikkel mindnyájan tartoztak megjelenni. * ' • Az utak járhatlansága, a közbiztonság hiánya ez időben nem kis hátrányára szolgált a kereskedelemnek, melynek legfontosabb kiviteli czikkét a szarvasmarha képezte. Az utakat elállott latrok miatt a kereskedők sokszor csak egész karavánokká alakulva — mertek útra kelni. Esztergomnak dunamelléki fekvése egyébiránt mégis jelentékenyen megkönnyítette a dunai városokkal, sőt a külfölddel való összeköttetést is. A terhes vámok, harminczadok, a törvénytelen zsarolások, a súlyok, mértékek és pénzek különfélesége — megannyi akadályai voltak a kereskedelemnek. A pénztőke kevés ; a kamatláb közönségesen 6—10°/

0 ; az uzsorások azonban már ekkor sem hiányzanak. Egy helybeli naszádos kapitány pl. 150°/

0-os kölcsönt adott! A nagyban űzött só és marhakereskedés kivitelével — a nagy és kiskereskedés egyéb nemei jobbadán németek, ráczok és zsidók kezében összpontosultak. Átlag azonban mégis német jellegű; csak 1 olasz kereskedő él a város területén a XVII. század elején. A póstaközlekedés lehetősége is előnyére vált kereskedelmünknek. A doroghi postamester Budával, a nyergesujfalusi pedig Komárom, Győr és Bécs irányában tartotta fönt a közlekedést. A posta utasokat is szállított.