Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok

124 Az üzleti forgalom élénkítésére szolgáltak különösen a vásárok, melyek nemcsak Esztergom kir. városban, hanem egyes helyiségekben, pl. Szölgyénben is tartattak. Esztergom kir. városnak 1699. óta állandó heti vására, évenkint pedig 4 országos vására volt. Az iparos és kalmár-társulatok kizárólagosságával szemben — csak e vásárokon érvényesülhetett némileg a kereskedelmi forgalom szabadsága. Kész szatytyán vagy más fe'stett bőrből való kész iparczikkeket pl. még vásár idején is csakis a helybeli csizmadiák árulhattak — akár a boltban, akár piaczi sátrukban. Dolmányt, mentét, nadrágot vagy posztót a kalmár nem árulhatott a vásárokon — a szürszabók (1693) kiváltsága szerint stb. Az ily vásárokon Esztergom kalmáraival lés iparosaival meglehetősen korlátlan versenyre kelhettek más városok vagy a külföld iparosai és kalmárai; mert ily alkalommal a czéhek ér- • dekében kibocsátott üzleti megszorítások — fel voltak függesztve. E czélból külön kinevezett vásárbirák őrködtek a kereskedés szabadsága fölött s felügyeltek, hogy az idegenek semmiféle alakban se szenvedjenek rövidséget. E vásári szabadság legalább jótékonyan ellensúlyozta azt az egyedárusági irányt, mely a czéhek körében mindinkább jelentkezik, hogy t. i. megélhetésük biztosításának czimén *— lehetőleg megnehezítvén a czéhbe való felvételt, — a csekély számú czéhbeli mesterek részére — minden verseny nélkül — kiszolgáltassák a fogyasztó közönséget. A czéhek ezen egyedárusági irányát egyébiránt (mint föntebb emiitők) a vármegye és kir. város árszabályozási joga is üdvösen ellensúlyozta. A városi kalmárok képezték ez időszerint a nagykereskedői elemet; ők állottak összeköttetésben a távoli országokkal s látták el a városi közönséget a külföldi fejlettebb ipar gyártmányaival s a gyarmatok termékeivel. Esztergomban már 1693-ban fentállott a posztókereskedők czéhe; legalább jul. 7-én a városi tanácsülésen Aroky Péter városi jegyző kihirdette szabályaikat; épigy a vármegye is. Czéhszabályaik azonban ismeretlenek. E kalmárok ez időszerint jobbadán németek és olaszok voltak. Midőn a tanács e kalmár-testület czéhszabályait (1711. jan. 28) kihirdette, ezek életbe léptetése érdekében összehivatta a rácz kereskedőket és tudtukra adta, hogy ezentúl német áruczikkeiket nem szabad elárusitaniok, még kevésbbé pedig az iparosok czikkeit. Hogy a meglevő árukészletükön túladhassanak — a tanács egy havi határidőt engedélyez számukra; ezentúl a megmaradott áruczikkeket a czéhbeli kereskedők veszik át tőlük méltányos áron. A kath. vallásra való áttérésüket illetőleg pedig Szt. György napig tartó határidőt szab ki részükre.') Csakis a kir. kamara ótalmához folyamodva maradhattak meg továbbad is a városban s vallásukban. Üzleti forgalom tekintetében azonban egészen a keleti áruczikkekre voltak korlátozva. A Függelékben közölt Engler-féle kalmárbolt leltára arról tanúskodik, hogy Esztergom ez időszerint is kiválóan a külföldi ipar termékeit fogyasztotta. ») Vár. ltár. 1710. 1711. Jegyzők. 23. 1.