Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - IV. Közgazdasági állapotok
116 nyos illetéket fizetett a czéhládába. Az összehívást a dékán eszközölte a czéh táblájával (táblajártatás). Sőt ily alkalommal szabályrendeleteket is alkottak. A ki a dékán utján bemondott akár rendes akár rendkívüli gyűlésre kellő mentség nélkül meg nem jelent, azt pl. 1703-ban a mészárosczéh 4 frttal,' a molnárczéh 1 tallérral büntette. Egy izben maga a dékán daczból elmaradt; ezért a czéh 12 frtra büntette, tekintettel arra, hogy ez csak első vétke. Ha valaki akkor jött, midőn a czéhláda már nyitva volt, vagy ez idő alatt távozott a gyűlésből, azt is birságra ítélték (1 frt 50 dr.). Ugyané czéh 1705-ben elhatározza 12 frt büntetés terhe alatt, hogy a czéhgyülés határozatait s az ott történteket senkinek sem szabad elmondani, még feleségüknek sem. Botot, fegyvert, pálczát gyűlésre hozni birság terhe alatt tilos volt; a ki az asztalra ütött, vagy egyébként illetlenül viselkedett — szintén birságra Ítéltetett (17—30 dr.) A ki rendkívüli czéhgyülést kivánt, az (pl. inas felszabadulása) bizonyos illetéket tartozott ezért lefizetni. Az ily gyűlések után rendesen nagy lakomát adott a czéhmester — a czéh költségén. Legalább havonkint másod- vagy harmadmagával (mivlátómester az idősb mesterek közöl) bejárta a mesterek műhelyeit, felülvizsgálta munkáikat, megbüntette a kontárul dolgozókat s elkobozta vagy megsemmisítette a rossz iparczikket. E tiszt egyébiránt némely czéhnél teljesen a mivlátó emberekre lett átruházva. Az ötvösök maguk tartoztak arany- és ezüst müveiket „próbára" vinni a közös (tehát másutt lakó) czéhmesterhez, a ki, ha jónak találta azokat, ráütötte a czéh pecsétjét. A czéhmester volt a mestertársak peres ügyeinek első fokú birája. Akár egymás között, akár a vevőkkel szemben támadt valami perük — mesterségükből kifolyólag — azt előbb a czéhmester vagy czéhgyülés elé kellett vinni s csak aztán vihették az ügyet más bíró elé. Megszólás- (nyelvváltság) és engedetlenségért a mestert is a czéh elé idézték és bűnhődött. A mészárosczéh 1703. évi megállapodása szerint a ki közülök pörlekedik és veszekedik, birságra ítéltetik. Nyomban az egyik mester feleségét, ki egy mestert és 2 mestertárs íeleségét becstelen szókkal illette, el is marasztalták fejenkint fizetendő 2 frt birságban. A ki ebet vagy macskát agyonvert, esetleg megnyúzott, vagy akasztott emberhez hozzányúlt — mint becstelen — kizáratott a czéhből. Maga a czéhmester és czéhgyülés rendszerint 32 krtól — 12 frtig terjedő ügyekben itélt és ezen összeg erejéig vetette ki a bírságot. Veszekedésvagy üstökvonásért pl. a csizmadiamester 4 frt bírságot fizetett; a mészárosok 24 frt birsággal is fenyegetik a kötelességét nem teljesítő czéhbeli tisztviselőt. A kisebb-nagyobb fokú pénzbirság képezi a szokásos büntetési nemet; a bírság nagysága az elkövetett mulasztás vagy vétség nagyságától függött. Az a társadalmi szokás, hogy a peres felek úgynevezett „fogott birák"-ra (tekintélyesebb egyének, kikben mindkét fél megnyugodott) bízták ügyük igazságának megítélését, itt is szokásos volt. A czéhtől az ügyeket a városi hatóság vagy a földesúri szék (érseki vagy kápt. praefectus) elé lehetett fellebbezni. Nagyobb
