Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 1. Történelmi visszapillantás

8 idegenekből álló környezetükre. A vadakban bővelkedő erdők és a vizi közlekedés könnyűsége mellett valószínű, hogy a Várhegy erődített jellege is elhatározólag befolyásolta a XI. és XII. századbeli árpádházi királyok majdnem állandó esztergomi tartózkodását. Külömben is Esztergom egész vidéke az erdőkoszoruzta Pilis-hegységgel egész Ó-Budáig; Fehérvár- és Veszprémtől fel Győrés Pozsonyig az Árpádok közvetlen birtokához tartozott.

1) III. Konrád német császárt és VII. Lajos franczia királyt, midőn hazánkon át keresztes hadat vezetnek a Szentföldre, II. Gejza király itt, Esztergomban fogadja

2) (1147). Epigy III. Béla Barbarossa Frigyes császárt és táborát; a magyar király négy napon át egymást érő ünnepélyek, lovagjátékok és lakomákkal ünnepli koronás vendégét és kíséretét. Mindezek feltételezik, hogy Esztergom a kor igényeinek s a kir. udvartartás fényének megfelelő külsővel is bírt. Sajnos, hogy e fényes időkből alig maradt valami reánk; a Lipót-bástya alatt fekvő, Simor bibornok által megújított és Szt. István királyról czimzett kápolna eredetét a szakértők — építkezési jellege alapján —- a XI. és XII. századra viszik vissza.

8) Azonban Vitéz érsek kortása, Bonfin, a történetíró szerint e bástyatornyot a bennelevő s utóbb kazamátákul használt helyiségekkel együtt a kitűnő műérzékkel biró Vitéz János érsek építette a XV. század második felében (1465—1472).

4) A Várhegy északkeleti fele már régebben az érsekségbirtokához tartozott; Imre király 1198-ban a teljesen be sem fejezett királyi palotát Jób érseknek adományozta azon feltétel alatt, hogy szükség esetében a királynak e palotában szállást kell adnia.

5) 12ö6-ban IV. Béla a Várhegyet egészen, tehát délnyugati részét is végleg és feltétlenül az érsekségnek adományozta a királyi palotával együtt, mely utóbbi az érseki kúriától délre feküdt s pusztán álló régi kőalap fölé épült. Az első főkáptalan Szt. István idejében benczésekből alakult; a XI. és XII. században a kanonokok még általában a szerzetesek módjára közösen azaz kolostorszerüleg éltek. E kolostort a legrégibb, tehát a Szt. István vértanúról czimzett templom mellett kell keresnünk. A benczések szokásos kolostori életüknek megfelelőleg rendezkedtek és építették föl a közös kanonoki lakásul szolgáló kolostort. A benczés kolostorok természetes kiegészítő függelékét képezi az apát lakása ;

8) ennek megfelelőleg épült az érseki kúria is, melynek déli végében állott az érsekeknek átengedett kir. palota. E palotától délkeletre feküdt a „mons kathedralis" vagyis Szt. Adalbert bazilikája.

7) A kanonokok kolostori életmódja a XIII. században megszűnik; valószínű tehát, hogy az érsekek is a szerényebb jellegű régi érseki kúriát odahagyják s a kir. palotát választják ') Erről tanúskodnak az egyház és mások részére tett sürii adományaik. 2) J. Thuróczy : Chronica Hungarorum. Schwandtner Scriptores Rerum Hungaricarum. 1766. P. I. p. 181. 3) Emlékkönyv Simor János stb. aranymiséjének ünnepére. 1886. 107 1. 4) V. ö. Bonfinii Rerum Hungaricarum decades. 1744 Pozsony. 445 1. 6) Mon. Eccl. Strig. I. p. 156. ®) Domus v. curia abbatis. V. ö. Árpádkori uj okm. II. k. 8 1. 7) Mon. Eccl. Strig. I. 400 1.