Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

II. Adalékok Esztergom város és megye mivelődési s népességi viszonyainak történetéhez a XVIII. században - 2. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek s az egykorú közoktatási viszonyok rövid ismertetése

71 és a szombatonkint a tanulók által hozott élelmi adomány (solitum sabbathale) vagy tűzifa. Az éneklés szokása abban állott, hogy bizonyos napokon (vasár- és nagyobb ünnepnapokon pl.) a szegényebb tanulók a tanitó kíséretében megjelentek az elöljárók vagy előkelőbb lakosok házainál s ott szent énekeket énekeltek. Ezért jutalom járt. A halott mellett való virrasztás és zsoltáréneklés stolaris mellékjövedelem volt szabott dijjal, — a szerint a mint a virrasztás és éneklés csak fél vagy egész éjen át tartott. E zsoltáréneklés szokása azonban nem volt általánosan elterjedve.') Esztergomban zenével szokták volt meglepni az előkelőbb polgárokat név- vagy születésnapjuk előestéjén, mig végre e jövedelemforrást a város eltörölte illetőleg megváltotta. Nagyobb ünnepeken az iskolamester különféle alakban sütött ostyát szokott volt ajándékul küldeni, melyet valami ajándékkal szoktak viszonozni. A temető számára is a templomtól távolabb fekvő helyeket kezdenek kijelölni. A templomok kőből és téglából, a plébániák és iskolaházak azonban még túlnyomólag vályogtéglából épülnek; a tető zsupp- vagy nádból készült. A lelkész-, erkölcs- és iskolaügyet illetőleg: a lelkész vasár- és ünnepnapon rendesen nagymisét mond, szt. beszédet és katechezist tart (1755) az anyaegyházban vagy sorrend szerint a leányegyházban. A hivek csak egy esetben (1732) tesznek kifogást lelkészök ellen. Többször nem tartott prédikácziót; ezzel szemben a lelkész azzal védekezik, hogy a templomból kijövet egyik hive egy izben azt mondotta szemébe, hogy a szt. beszédjében használt idézet nincs benne a szentírásban. Ez őt annyira felháborította, hogy minden kedve elment a prédikálástól annál is inkább, mert a sérelemért semmiféle elégtételt sem kapott. Javulást ígér. Különben mindkét látogatás esetében ugy a hivek, mint az egyházlátogató meg vannak elégedve a plébánosok erkölcsi élete, — képzettségi foka — és lelkészi működésével. Viszont a nép körében ritka dolog a nagyobb vétség (paráznaság, vadházasság összesen 2 helyen fordul elő) s az egyházlátogató (1755) általában csak dicsérőleg emlékezik a nép hitbeli buzgalmáról, jó erkölcseiről és tartozásainak (lelkész, tanitó iránt) lerovásában tanúsított kötelességtudásáról. A kántortanítók képzettségi foka ugy a kántori mint tanítói téren — csekély kivétellel — kielégítő. Epugy erkölcsi magaviseletök is. Egyház és iskola ez időben meg tényleg összetartozik; Mária Terézia koráig az állam nem igen avatkozott be a közoktatási ügyekbe. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az egyházlátogató legalább a beszámítható mulasztások eseteiben lehető gyökeres intézkedéssel igyekszik segíteni a ki nem elégitő állapotokon; de hogy a népoktatás terén aránylag oly nagy hátramaradás észlelhető, annak kétségkívül looka a nép szegénységében és vele született indolentiájában rejlett. A szülők leginkább csak télen küldték iskolába gyermekeiket; az egyház ') V, ö, Fraknyi V. (Franki), 1 fazaj ^ külföldi iskolázás 50 1,