Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

II. Adalékok Esztergom város és megye mivelődési s népességi viszonyainak történetéhez a XVIII. században - 2. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek s az egykorú közoktatási viszonyok rövid ismertetése

70 elsorolják az egyházi szerelvényeket s névszerint a pótlandó hiányokat. Felemlíti (1732) a bucsunapját, hangsúlyozza a kieszközlendő bucsuengedélyt. Feltüntetik a temető fekvését, nyílt vagy kerítéses voltát; megvizsgálja a templom vagyonát és számadását; megtekinti az anyakönyvet (1755-ben a könyvtári felszerelést; a plébánia könyvtára rendesen szegény még), a mise- és szerkönyvet; majd az időszerint alkalmazott plébános korával, képzettségi fokával és előző szolgálati éveivel foglalkozik. A hivektől tudakozódik a plébános kötelességteljesitését és erkölcseit illetőleg s vájjon a hivek meg vannak-e elégedve lelki vezetésével. Épigy foglalkozik az iskolamester (kántortanító) egyéniségével, az iskolával s elsorolja a lelkészi és kántortanitói jövedelmeket, különösen földjeiket a dűlők és szomszédok névszerinti megnevezésével. A földesúrtól kapott földeken kivül minden egyéb javadalmaztatásuk a község terhe. Ez épiti föl legalább sok helyen a paplakot és iskolát, a fentartás terhe pedig kivétel nélkül a falut illeti. (1755.) Az Utóbbi jegyzőkönyv egyúttal arról is tanúskodik, hogy Esztergommegye területén a két nyomású gazdasági rendszer mellett már a három nyomású is elterjeded. Végre felsorolja a lakosságot felekezeti számarányok szerint (1732-ben sajnos — csak a gyónóképes katholikusok soroltatnak fel), a remeteségeket, szülésznőket és sírásókat is. Az 1732-ki látogatási jegyzőkönyvből Visegrád, mint Dömös és P.-Maróth anyaegyháza, 1755-ben pedig Dömös, P.-Maróth és Kicsind teljesen kimaradtak a jegyzőkönyvből. Az akkoron Komárommegyéhez tartozó Piszke és Lábatlan ellenben föl vannak véve. 1732-ben az egyházlátogató vizsgálata befejeztével Muzslán gyűlést tartott a kerületi papsággal; itt a papság fegyelmére, a templom vagyonának kezelésére és a számadások ellenőrzésére, majd a katachezisek megtartására vonatkozó üdvös határozatokat hoznak s a hivők ájtatosságának fokozására a hétköznapi misézést is igen ajánlják. E határozatok után az egyházlátogató az uj plébániák felállítása- és a segédlelkészek alkalmazására vonatkozó javaslatait közli. Egyes leányegyházak igen távol esnek az anyaegyháztól; a hivek tehát több helyen önmaguktól is hajlandók gondoskodni a lelkész jobb javadalmaztatásáról, ha önálló plébánia állíttatik föl vagy legalább többször tartatik náluk istenitisztelet. Az 1755. évi látogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint az 1732. évi állapotokhoz képest fokozatos haladás észlelhető. A legtöbb templomnak ugyan most sincs dotatiója; egyéb vagyonuk és jövedelmük is csekély. Mindamellett uj templomok épülnek, a régiek kijavíttatnak, a felszerelés javul — habár a templomi edények most is jobbadán csak aranyozott ezüst (ritkábban) vagy rézből, ónból vagy üvegből készültek. A belérték csekély, de a felszerelések mennyiségileg legalább jobban megfelelnek a szükségletnek. A templomok padlózata rendszerint tégla s cserép- vagy fazsindelylyel vannak fedve. A pap és kántortanító jövedelme sok helyen javul. A kántortanítók stolaris mellékjövedelmei közé tartozik még 1755-ben is az éneklés (cantio), ostyasütés (hostiatio)