Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából
II. Adalékok Esztergom város és megye mivelődési s népességi viszonyainak történetéhez a XVIII. században - 1. Történelmi visszapillantás
63 állandóan jellemzik a hazai katholikus és protestáns világ kölcsönös helyzetét. A protestantismus kezdetben uralomra tört, utóbb egyenjogúságáért harczol, a török kiveretése után pedig léteért kell küzdenie. Grünwald, a prot. iró 1) is csak természetesnek találja, hogy a kath. egyház uralmának visszaszerzésére törekszik s ezért — úgymond — nem érheti szemrehányás. Az egyház következetes, nem ad fel egy állást sem s az elv, mely benne megtestesül, hajtja érdekeinek kérlelhetlen megvalósítására. Múltja és tanai (egyedül üdvözítő egyház) alapján nem ütközhetünk meg azon, hogy végre a kath. világ tagadásba vette ama protestantismus létjogát, melynek bölcsőjét a szabad vizsgálódás, az értelmi belátás és lelkiismeretszabadság hangzatos jelszava alatt ringatták, mely azonban a kezdetben hangsúlyozott szabad elveket utóbb — tényleg — teljesen megtagadta. A kath. egyház a XVIII. században egyszerűen magába akarja olvasztani mindazon elemeket, melyek a XVI. század óta elszakadtak tőle. E törekvéssel szemben a protestantismus, mely a XVII. században a törökkel szövetkezett, a XVIII. században ismét a Habsburgok legveszedelmesebb ellenlábasára, N. Frigyes porosz királyra támaszkodik, ki fel is lépett érdekükben. 2) Kétségtelen, hogy a XVIII. század nagyobb részében sem követték még a vallási türelem jelszavát. Az uralkodó vallás, akár a katholikus, akár a protestáns volt is az, kíméletlenül elnyomta s üldözte a más hiten levőket. Anglia protestáns egyházának eljárása a katholikusokkal szemben — nem szelídebb annál, melyet a katholika egyház követett a protestánsokká! szemben oly államokban, — a hol ő volt a hatalmasabb, — írja a prot. Grünwald. 3) Milyen sors várakozott volna nálunk a kath. egyházra, ha a protestantismusnak sikerül állandóan uralomra vergődni, arról eléggé tanúskodik pl. a Bethlen Gábor idejében tartozott beszterczei országgyűlés (1620) szellemiránya, mely egyebek közt Pázmány Pétert, mint rossz hazafit örökre száműzi az országból, az egyház javait fosztogatja, lábbal tapossa a fentálló törvényeket stb. 4) Magam láttam — úgymond Káldi György, a hires bibliafordító, — ez elmúlt esztendőben (1623) egy kálvinista fejedelem (Bethlen) táborában a kápát és patyolatos törököket, azokat vendéglette, azokkal tanácskozott, azok barátságaért szeme előtt lenyakaztatta a keresztény vitézeket és sok ezer keresztény rabokat engedett nekik, kiket örök rabságra és veszedelemre vittek/') ') A Régi Magyarország 1712—1825. Budapest, 1888. 81 1. s) V. ö. Marczali Henrik : Magyarország története II. József korában. I. köt. 33 1. Sajátszerű, hogy különösen a protestánsok a „czél szentesíti az eszközöket"-féle elvet a jezsuitáknak szeretik felróni; holott ezen elv gyakorlati alkalmazásában a protestánsok valóban utolérhetetleneknek bizonyultak. Alkalmazták már akkor, mikor a jezsuita-rend úgyszólván csak bölcsőjében ringott (Móricz szász, választófejedelem árulása 1552 ; Bethlen Gábor stb. V. ö. Janssen : Allgemeinc Zustánde des deutschen Volkes 3. B. 1887. S. 664—692. Fraknói V. : Pázmány P. é kora. I. köt. 500—504, 562 1. II. k. 204 s köv. 1. 3) L. id. m. 83 1. 4) V. ö. Fraknói V. : Pázmány P. és kora. I. köt. 550—565 1. II. köt. 43 s köv. 11. 5) Jeles irók iskolai tára. Szerk. Bellaágh Aladár, XXXVIII. köt.
