Villányi Szaniszló: Néhány lap Esztergom város és megye multjából

I. Esztergom és vidékének erődítései; a Várhegy, Víziváros és Esztergom sz. kir. város helyrajzi viszonyai - 5. Erődítések Esztergom vidékén - a)Elsánczolt táborhelyek és hidfők Esztergom körül a XVI. és XVII.században

30 lajstromokban. A kolostor és temploma már Oláh érsek idejében romba dőlt a török nyomába lépő pusztulások következtében. * A bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őrzött s a (1278. sz. alatt) XVII-ik század első tizedéből származó török kézirat, melynek czime: Legbiztosabb ut a városok és országok megismerésére,

1) a következőleg irja le Esztergomot: Esztergomnak van szandsák-bégje és kadija. Belső vára a Duna partján, igen magas helyen épülvén, vize nincsen; hanem a legalsó várban egy bizonyos helyen víztartót készítettek, hová a Dunából vezetik a vizet. Ezen víztartó fölött van egy hengerkerék, míg magában a víztartóban a várba fölfutó vastagabb és vékonyabb rézcsövek végei vannak elhelyezve. Midőn a hengert forgatják, a reá gyakorolt nyomás a vizet e csöveken át hajtja fel a várba. Külső vára — a Duna partján — nagyszerű erősség. Igen szép épületek és nagy templomok vannak benne; különösen egy temploma nagyon szép : fala fehér (?) márványszinre van festve, ablakainak üvegtáblái pedig arany- és drága kövekkel vannak ékesítve.

2) Közelében van még egy magas vár, neve Debedelen (a szenttamási váracs). Esztergom és ezen vár között, a mint mondják, titkos földalatti összeköttetés létezik. 5. Erődítések Esztergom vidékén. a) Elsánczolt táborhelyek és hidfők Esztergom körül a XVI. és XVII. században. L. I. ábra, 3. szám.

3) Esztergom vidéke e két század folyamában nemcsak a hadak utja, hanem sokszor azok gyülekező táborhelye is volt, mig maga a vár 12 izben látott ostromló sereget falai alatt. (1527, 1529. kétszer. 1530, 1532, 1543, 1594, 1595, 1604, 1605, 1683, 1685.) A mult század elején, 1706-ban volt Esztergom utolsó kettős ostroma (II. Rákóczy F. elfoglalja s Starhemberg visszaveszi). Az ostromló seregek e századokban rendszerint körülsánczolták táborukat; főleg ha felmentő seregek- érkezésétől kellett tartaniok. Ezzel biztosították magukat a messze portyázó könnyű lovasság meglepő támadásai ellen is. Bél Mátyás,

4) ki a mult század első felében (1719) bejárta megyénket, Párkány leírásánál többek közt azt mondja, hogy Párkány alatt 200 lépésnyire a Dunától kettős sáncz vonult felfelé, mely egy nagy félkör ivében hajlott ismét a Dunára. A belső sáncz — úgymond — a szentkirályi szigettel átellenben végződött; a külső azaz nagyobb terjedelmű sáncz Párkány határa körül futott végig s az ebedi határ mentében fordult a Dunához. Bél idejében a redoute-ok, ágyurések még láthatók voltak. V. ö. Bálinth Gábor: A magyar hódoltságról. Századok 1870. évf. 298 1. '

2) E helyrajzi részlet, ugy látszik, csak egész általánosságban nyilatkozik Esztergomról. 3) Bécsi cs. és kir. közös hadügyminisztérium levéltára. Térkép-osztály. Inland C. V. (a Gran, nr. 2.) 4) Descriptio Comit. Strig. 101 — 162 I.