Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

98 járta, madárdaltól, kristályos patak gyöngyöző csobogásától ittasult. Most a jóságos föld alatt álmodik tovább. Terméskövekre emlékeztető sírkövét és síri ágyát az esztergomi turisták emelték a budapestiekkel együtt nagyon megbecsült ügyvezető elnöküknek. Síremlékén a megváltás jele, a kereszt hirdeti az üdvösség zálogát s az életnek halált győző folytatását. Az égi gyemántmezők elküldötték karácsonyi üdvözletüket a téli álomba hanyatlott szunnyadó, szürke földi tájakra. Álomszerű fehérségbe öltözött a természet. A temető is ünnepi, díszes köntösbe burkolózott. Mintha óriási üvegbura t borult volna a sírkertre, a szokottnál is nagyobb csendben rójuk lépteinket, melyek zaját a hó puha és vastag szőnyege fogja fel, nyeli el. A földbegyökerezett sírkeresztek, kőemlékek közben-közben mintha felsóhajtanának. Megsötétedett arcuk elevenebben tekint szét az elmúlás halk birodalmában. Nem csoda ! Fejükre rizsporos paróka került, nyakuk köré fehér csipkegallér fonódott, vállukról bársonysímaságú hermelinpalást omlik alá. A sírlámpák jégvirágtól hályogos ablakszemekkel elmélázva szemlélik az előttük imbolygó hópelyhek röpke táncát, mintha azokra az időkre gondolnának, amikor még tarkaszárnyú pillangók, aranyoshátú bogarak szállongtak a levegő útjain, színesarcú virágfejek hintáztak a zöldbeborult ágakon, s közöttük