Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

93 Senki sem kapott ígéretet, hogyan, hol és mikor esik találkozása a titokzatos ismeretlennel. Erő, rang, kor nem irányítja megjelenését. Kopogtat az ajtón. Nem várja válaszunkat. Ránk nyit. Elénk toppan, s máris mennünk kell ! Zsolnay Jenőnek, a helybeli bencés • gimn. VII. o. t.-nak, ifjúsága ígéretes tavaszán kellett távoznia a földről, mely várakozással fordult feléje. Két évvel a fiú nagy útja után az apa, Zsolnay János dr., a pannonhalmi főapátság főorvosa tért pihenőre véréből sarjadt gyermeke mellé. Vasrács keretében sziléziai márvány őrzi fakuló emléküket. Német írás Hobzu Rudolfról, az első világháború előtti idők cs. és kir. 26. gy. ezredének főhadnagyáról hoz katonásan rövid adatokat. A fiatal, 33 éves tisztnek tiszttársai állítottak síremléket. A kereszt és szív egymástól elválaszthatatlan világáról beszél Tóth Imréné nemes Kintzly Irén szobros sírköve. A sírbolt fedéllapján görögruhás fiatal nő ül. Tekintete a kezében tartott nyitott könyv két lapjára esik. Az egyiken szivet, a másikon keresztet domborított a szobrász vésője. Olvasnunk kell a betűk nélkül is érthető szöveget: ahol szív van, a kereszt elmaradhatatlan s csak a szív tudja elhordozni az egyébként elviselhetetlenül fájdalmas kereszteket. A síri pihenőre tért úrasszony Tormay Cecilnek, a kiváló írónőnek s a Magyar Aszszonyok Nemzeti Szövetsége elnöknőjének volt unokatestvére. Az , Esztergom