Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

94 és Vidéke" 1938. évfolyamának 79. sz. ban bájos aprósággal hódol az akkor már halott híres-neves unokanővér em­lékének, aki törhetetlen akaraterejének, ragyogó tollának s nagy szervezőerejé­nek már 10 éves korában figyelemremél­tó jeleit mutatta. Űjra tiszti sír előtt állunk. Magas­rangú katona életfutását szedik néme­tül beszélő sorokba a rendekbe paran­csolt betűk Appel Ferdinánd lovag em­lékét idézik. A már többször emlegetett cs és kir. 26. gy. ezrednek parancsno­ka volt. Harsány vezényszavak, csillogó kardok köszöntötték egykor a nagy uiat ! Vasból formált katonaderekak sorerdeje gyökerezett a földbe villámló szeme előtt ! Ma ? Hűs, csendes, ese­ménytelen sír ölén pihen, őrtálló sírkö­vek karéjában, zörgő avar, bánatosan síró szellők muzsikája mellett. Szomor­kodó testvérei állítottak márványkeresz­tes síremléket az életének 52. évében messze vidékre rendelt ezredparancs­noknak. Enyhe rózsaszínben játszó sírlapok fedik egyházpakai Andrássy József m. kir. ny. csendőrszázadosnak lezárt föl­di pályát jelző sírboltját. A sírtetőre aggatott koszorúk a fájó emlékezést sír­ják. A sír rácsán belül vastag törzsű akácfa dong hangtalan igéket a terjesz­kedésében pusztuló életről s az egyedül­álló élet árvaságáról. Három, egyfajta vörösmárványból fa­ragott sírkő áll egy vonalban sírőrséget

Next

/
Thumbnails
Contents