Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

83 zsam legyenek „a föld sebére" s mint öröklámpák fénye imbolyogjon libbenő alakjuk a lázaktól doboló kórházszobák gyérvilágítású éjjelében. Hamuvá porlott szívükkel is a szeretet rejtelmes Istenének el nem múló énekét zengik, Akinek oltárára tették lelküket, testüket. Az évszámok csak halálukat jelzik, mert a sokaktól felhánytorgatott halált tartják az örökkévalóságra születés napjának. Fehér galambok rajában röppennek el előttünk a mosollyal búcsúzkodó nevek : Berger Leopoldina —- Gropper Atanázia — Lippl Hieronima — Bakó Venildis — Török M. Milburgis — Scheffler M. Renata — Margit M. Damiana — Bodnár M. Thirza — Kovács M. Mauritia — Szentgróthy M. Regina — Adamcsik M. Lamberta. — Sírjuk fölé tavasszal virágesőt szór a szőlők felől vándorútra kerekedő alkonyi szellő. Nyáron, amikor a levegőég királya lángarany szekéren robog az égi mezőkön, csillogó sugarakból szőtt sátort borít virágos nyugvóhelyük fölé. Ősszel búcsúzó énekes madarak serege zeng nem tűnő emléküknek zenés litániákat s mikor télen imbolygó hópelyhek kristályesője hull a csillagok hónából, iá táncoló hókristályok fürge serege hófűzéreket fon sírkeresztjük karjára hófehér álmaik testvéri üzenetéül ! A sok kapaszkodó után jól esik rákerülni a domboldalba vágott útra. Balfelöl felhányt sánc fut egy darabig. Határt von a fölfelé tovább húzódó görögkeleti s az innen maradó városi temető közé. 6*