Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - III. telekrész

74 magasságáig Argauer Máténak, Esztergom szab. kir, város egykori plébánosának sírköve őrzi halott ura emlékét. Az aranyozott angyalokkal és kehellyel díszített háromszögű oromzat alatt vörösmárvány-mezőben fakult aranyos betűk szántanak és nyitják a latin mondatbarázdák értelmét : Hic Requiescunt in Spe Exuviae A. R. D. Matthaei Argauer Sacerdotis Vice-Archídiaconi ETC. Annis XX. Plebani Strigoniensis. Qui Zelo In Sanctam Relígionem Amore In Pátriám Lauroque Scientiarum Clarus Anno Domini MDCCCXL. Aetatis Autem Suae LIII. Morti Succubuit, — Valamikor zengő hangon szólt magasztaló szavakat Uzovits János főispáni helytartó székfoglalásakor, majd sárfalvi Héya Imre alispán királyi tanácsossá való kinevezésekor. Most a kápolna falába ágyazott sírkövének sima lapjáról verődnek szét a kis térre a Gregorián-ének végtelenséget síró, fájdalmas panaszai, mikor az Egyház kérésére felbúgnak a panaszos zsoltárok, hogy a sötétségben s a halál árnyékában botorkálók számára gyulladjon fel a béke hazájának útraigazító világossága. Apró, kis tér ! Mennyi patakzó könnynek, roskadt reménynek, hasogató fájdalomnak folyton újuló tanyája ! A kápolna baloldalán, fölfelé a fal tövében hatalmas, a ravatalozó kápolnából kikerüli vörösmárvány-lap nehezedik egy alig észrevehető földhányásra. A leborított hely valamikor a bencések