Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - II. telekrész

60 hatvanas éveinek elején dalárdát szervez. Lemond a költői szerzés boldogító mámoráról s nem írott művekbe, hanem az emberi szívekbe próbálja elülteni lelkének dalban, zenében megszületett színes álmait. Dalárdájának első nyilvános szereplése 1865 aug. 26-ra esik. A Scitovszky János hercegprímás meglátogatására Esztergomba érkező Liszt Ferencet köszöntő énekkel fogadja. A debreceni dalárda-ünnepélyen huszonhárom daloskör versenyén a második díj aranyérmével szerez dicsőséget dalosainak. 1870-ben a budapesti országos dal- és zeneünnepély első díjával érkezik haza. Fáradhatatlan türelme, nagy zenésztehetsége szavakban alig kifejezhető eleven zeneéletet varázsol az ilyen tekintetben elevenséggel meg nem vádolható kisváros falai közé. A kései esztergomiak meghatódó hálával vehetik csak ajkukra ennek a dalra, zenére és másoknak mindig, a maga kímélésére időt soha nem találó munkás tanárnak nevét, aki nyugalomba vonulása után pár esztendőre roncsolt, tépett idegekkel költözött a boldog örökkévalóságba. A bronz emléktábla mély-domborműben hozza mellképét. Zenész műszavak, hangszerek utalnak az elköltözött pályájára. A kőkockák hordta, oszlopokra fektetett, kőoromzattól zárt építészeti alkotás inkább emlékműszámba megy. Az alacsony, tömör kőkorlát két oldalról s az elől nyitott, lépcsőzetes előtér is ezt bizonyítja A két oszlop befogta köz fehér márvány-