Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - II. telekrész

57 Nevek, melyeknek tulajdonosai egykor az élet tengerén hajóztak, napfényt, borús felleget, bajt és örömet ismertek. Most horgonyt vetettek, A sír száját takaró súlyos kőfedelek virágtól fehérlenek a zöld koszorúk karéjában. Halottak napjának emlékező kegyeletét idézik, illatozzák. Magos Sándor dr. emlékét nem kell közelhozni a ma Esztergomához. A számottevő földiek lelkében hiány nélkül, töretlenül él nemes alakja, utánzásra hívogató lelkisége, szellemisége. Szülővárosának hűséges fia. Szépen futott pályájának ki nem írtható rajongása fűtötte egész életén át, a szülőföldhöz való szakadni nem tudó ragaszkodás. A szigorú, zárkózottnak tűnő, pártatlan, kiváló bíró ezzel mennyire a meleg vonzódás embere tudott lenni a természetes érzések otthonában. Magasra ívelő életfutásának lépcsőfokain gyorsan emelkedett. 1886-ban az esztergomi járásbíróság vezetője. Mikor negyven évi közszolgálat után a kúriai bíró címét nyerte el, a megtett nagy út után tiszta, hófehér vitorlákkal, ép evezőkkel érkezett be a feddhetetlen élet irányította biztos járású hajón a megpihenés és nyugalom kikötőjébe, melynek tükörsima víztükrén még csak fodrot sem vetett a halódó korral járó panaszkodás s a „most már minden mindegy" fásult lemondása. Ha valakit, ezt az életet igazságban és becsülettel végigharcolt bírót és jó embert mindenképen megilleti a költő meghirdette pá-