Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

A temető művészei, kőfaragói

503* meg azért, mert az eredeti szöveghez viszonyítva pótlások, itt-ott helyreigazítások, kisebb-nagyobb betoldások is térhez juthattak a könyvvé izmosodó műveletek során. Ezek magyarázzák, hogy a könyv szövege átfésült, hibátlanabb, egyben hitelesebb az ujsághozta beszámolóknál. Kötelességemnek tartom, hogy a helyes értékelés és valóságos helyzet érdekében erről is nyilatkozzam. Perikies Athénjében az a törvény járta, hogy minden, a piraeusi kikötőbe befutó hajónak — kivétel nélkül — bizonyos mennyiségű gabonát kellett magával hoznia rakománya között, s azt a városi hatóságoknak beszolgáltatnia. Ennek a mennyiségnek akkorának kellett lennie, hogy belőle és általa legalább néhány napra egypár polgár számára a kenyérjárandóságot biztosíthassák. Mert a görög főváros falai között bőven futotta a művészetek örök alkotásaiból, a szellem királyi adományaiból s a gondolat fényességéből, de elszomorítóan elégtelennek bizonyult az áldott mindennapi kenyér, amelyet a sziklás, köves talaj nem tudott megteremni polgárai számára. Ezért folyamodtak a város sorsát intézők a gondoskodó eljárás fentebb említett útjához, módjához. Manapság egy könyvnek sem szabad befutnia a gondolatok, érzések, szellemi közlések kikötő-állomásaira anélkül, hogy rakománya között jó pár marékra való vigasztalást ne adna, ne hozna magával. Mert ebben a szomorú világban,