Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől
A temető művészei, kőfaragói
483 Az elsorolás, amihez hozzáfogunk, nem nagy időt zár közre. Jó egy század mindössze az évek egybefogó sora, amelynek futószalagján felvonulnak a temető kőfaragói, hogy megismerkedhessünk velük, s néhány szóval biztosíthassuk emlékük felújulását, említhessük még mindig fáradozó életük alkotó munkásságát. Nevük ott húzódik meg többnyire a kövek, márványok alsó sarkán. S ha csonka idők hézagos névsora kerül majd elő a nem könnyű szerrel végzett kutatás eredményeképen, a helyzetadta okoknak, viszonyoíknak kell tulajdonítanunk a kis távolságra visszanyúló mult neveinek lajstromát, A mult század harmincas éveinél korábbi idők kőfaragóit általában hiába kíséreljük meg nevükre fogni. Azolknak az évtizedeknek sírkőfaragással munkálkodó mesterei halottaikkal, síremlékeikkel együtt maguk is a feledés örvényébe merültek. A nevüket hordozó sírkövek kiikerültek az emlékek időkivágta erdejéből. A Major-utcának, Simor János-utcának s jó pár más társuknak velük kikövezett házudvarai többet tudnának beszélni az egylkor szorgos kezek tulajdonosairól, ha a mindig és mindenre ráérő idő nem súrolta volna le nevüket a kőés márványlapok engedelmes faláról. A régebbi, időt állóbb, értékesebb kövek elkerülték ugyan a kijjebbítés és elveszelődés szomorú sorsát. Gazdájuk nevével azonban együtt vesztették el első faragóik nevét, hogy új uraknak, új 31