Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

450* Valentiniánusok korában, amikor a dunaparti oastrum őrfaláról a római impérium katonái figyelték a lopva bújó quádo'kat, s római légionárius itatta lovát a Duna vizéből. De hát az idők járása már jóval messzebbre jutott. 1944-et írnak. A jelen hideg ujjának érintésére szertefoszlanak az idetolakodott mult hódító erőiről megképzett álmok. Szantner Lajos nem az elhanyatlott római világbirodalom tisztjeként szolgált errefelé a jeges Ister partján. A mult század hatvanas éveinek vége felé mint az esztergomi káptalan Írnoka rótta egymásután a számok és betűk végtelennek tűnő sorait hivatali szobájának eseménytelen csendjében. Egyszerű fakereszt fekete bádoglapján fehér festékes betűk Hányi Pál nyug. gazd. főfelügyelőnek idetorkollott sírrévére figyelmeztetnek. Magasra kapaszkodott nyurga füvek hajladoznak sírja fölött, sírkersztje körül, s muzsikálják az örökké zsongó élet egyre verő, fáradhatatlan ritmusát. Gavik Mariská-1 életének 18, tavaszán hervasztotta koporsójába a tüdőnek már annyi virágot elperzselő láza. A családi sírhely éjfekete márványán betűk aranyos vonalai siklanak. Visszaverő tükrében a kirajzolódó fák és virágok mintha valami más, testetlen országról beszélnének, üzennének. Fehér márvány lepkeszárnya tapad az egyik virágokkal szőnyegezett sír vaskeresztjére. Vasból kovácsolt, ékes hajlí-