Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

447* magasra ágaskodó, sűrű bozótnak is beillő füvek, levelek elharapódzó rengetegében. Itt-ott üres rések tátonganak a sor vonalán. Emlékhíjas, feledésnek esett helyek ! Máshol a fák bádoglapjáról elmosódott nevek búsonganak felénk. Rátartóbbak a betűk villogó, vasba edzett vonalaival büszkélkedő emlékek. Méltán! Mégis csak nagyobb ott az önérzet, hol a döntő, emésztő idő még tehetetlenül nyargal a temető őreinek rohamozó támadásokat visszaverő hadsoiai között. Mellükön, homlokukon töretlen erővel mutogatják a betűk sorait. A nevek hoszszú csapata menetel az egymás mellé kerülő sorokban. Erre a Balogh-ok, Faragó-k, Fazekas-ok, Makkos-ok, Szabó Czimbalmos-ok, Szabó-k, Gerendás-ok, Erdélyi-ek, Miskolczi-ak szakasza tartia a halottak őrségét. Arra a Heltai-ak, Nagy-ok, Pándi-ak, Udvardi-ak, Bekö-k, Meszes-vk, Lencsés-e k, Szathmáry-ak, Szölgyémy-ek, Korompai-ak csapata veti lábát a lassankint emelkedni kezdő kapaszkodónak. Hűen, kitartón, a gondolás vékonypénzű zsoldján vagy talán a nélkül állják őrhelyüket. Védik porladozo gazdáik feledés felé zuhanó emlékét, néma lakását. Az emlékezések aranyfürdőjében rögzítődnek képekké ia vissza-visszajáró fölei- életsorsok. Egyben mindannyian megegyeznek : ex lacrimis hominum, emberi könnyből gyűlt össze a fürdő árja, mely hosszabb-rövidebb időre maradós vonást igyekszik adni az elimbolygó árnvékala-