Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

448* koknak. Az egyik kép élesebb, a másik gyengébb, homályosabb, a szerint, hogy a közelmúlt őrízőbb napja vagy a leszállóban volt régebbi alkonyat jutott munkához az arcok, vonások, élettartalmak megörökítésénél. Duzzadó, kőhamvas márvány virágkoszorú fonódik a Dudás-család magas síremlékének nyaka köré. Lenn élő virágok színes szirmai pompáznak. Bizonyára azon vitatkoznak, melyikük szava tud az érzés melegebb nyelvén szólalni az alattuk szunnyadó pihenőkről. A kőrózsák azzal érvelnek : mi havas télben, csikorgó fagyban is kitartunk. A színes virágok arra hivatkoznak, csak ott lehet figyelmes gyengédségről, odaadásról beszélni, ahol hervadásba fonnyad a másért pompázó élet. Míg így csűrik-csavarják egymás között az érzés gyengéd kötelékeiről vallott felfogásokat, a betűk dübörgő sorai is beleszólnak a hangversenybe. Id. Dudás Ödönné Zaleschák Elei nevét jelentik. Id. Dudás Ödön pincefelügyelőről szintén a köbe ágyazott jelek kemény beszédével emlékeznek, lfj. Dudás Ödönné Leviczky Eta rövidre szabott földi életéről zsonganak végül elhaló búcsúzást a fogyó sorok komorarcú katonái. Nádor Emiiné nemes Szitzimkopl Mária sírját márvány emlék vigyázza. Muskátlik apró piros ernyői virítanak bele a szegfűk, dáliák, árvácskák szerényebb köntösű seregébe. Mintha azt példáznák: lássátok, így kell érvényesülni. Az erősebb hang, rikoltóbb szín mellől elmarad-