Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

445* A telekrész fala felé tartunk. Gonda Ferenc csendőrtiszthelyettes virágos sírjának fejénél fehér márványtábla hív figyelmet a családjának élő gondos édesapára, aki kinn, az élet zavaros vizeinek halászóit szedegette össze vaskezével. A felnőttek el-eltévedő világában tartott, billentett helyre megbolygatott rendet. Olga leánya az apróságok nyiladozó kertjében játszott mint óvónő 12 esztendőn keresztül a jövendő nyíló virágaival, pöttön legényeivel, s készítette elő fogékony lelküket az iskola komolyabb feladataira. Korán tárult sírja a második telekrész idelátszó végén tekinget errefelé. Fényöntő éjtszakán, mikor a hold eloldja ezüst húrjait, csillogó sugarak fényből szőtt hídja feszül a halott édesapa és szintén megpihent leánya sírhalma közé. Egy sorral feljebb, a szélen Szili Jánosné magas, kőlapos sírján öblös kővedrek dáliái, rezgő levelű sugaras pálmái muzsikálnak hangtalan emlékezést a vándorútján célbaérkezettről. Fülöp József virágos sírja keresztjének alján a kő rohamsisak az 1914—18-as világháború fergeteges csatáit, rohamait idézi. Süttői márványból faragott emlék vigyázza a Dóczy-család pihenni idetért tagjainak síri nyugalmát, Dóczy Antalné Faschischek Lujza neve jár a betűhadak élén. Nem a sír első helyfoglalója. Korábban beérkezettek sajkája merült le még előtte a temető földalatti révébe. A