Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

446* kis ötesztendős D. Kornélé s D. Istváné, aki az esztendők 17. határkövéig jutott el az élet kiszámíthatatlan útján. Fele­sége, gyermekei mellé jutott pihenőre Dóczy Antal, a régi város egyik szorgal­mas kereskedője. Üzletének ajtaja ott nyílt-csukódott a Kossuth L.-utca s a Hősök-tere találkozó sarkán, a mai Nel­hűbel-üz\et helyén. Foglalkozását később városi hivatallal cserélte fel, s mint ny. városi adópénztáros fejezte be munkás életét. Aranka leánya jelentkezett utol­jára övéinek hívogató szállásán. Hosszú vonalban a temetőnek valósá­gos kis helyőrsége sorakozik fel a Fe­kete-család-nak messzi útra behívást ka­pott tagjaiból. Fekete József fakeresztje áll a sor szélén. Id. Fekete József vá­mos emlékfája következik tovább. Fekete Mariska, Fekete Józsefné, Fekete Magda neve vet fodrot még messzebb a betűk egyre özönlő hullámhátán. Özv. Czibik Ignácné Bauer Mária fris­sen dombolt sírján virágok sűrű sora mo­solyog csendes éneket az unokák ideza­rándokló hálájáról, a gyermekek hűséges szívéről. Jobbágy Ferenc szíjgyártórrester sírja előtt megilletődéssel merengenek el azok, akik a régi szabású, munkájukkal meg­becsülést szerzett mesterekben nemcsak a szakma ügyeseinek, rátermettjeinek ör­vendeztek, hanem a becsületnek, megbíz­hatóságnak, a polgári erények élő pél­dájának is hódolhattak. Fakeresztes sorok hullámzanak tova a

Next

/
Thumbnails
Contents