Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - X. telekrész

438* mindig a lélek indulatából ömlik az aicra. Lám, lám, a félelmetes emberből mégis csak Guszti bácsi lett, a nagyobb diákszívek hűséges megértője, aki a látóhatár tanár urak részéről fenyegető viharfelhőit is el tudta kergetni néhanapján az ,,ő jó fiainak" útjából. A gyerekkorból a meglett korba átkerült nem mai gyerekek itt sírja szélénél s így az emltkek könnyű fátyolán keresztül csak megbékélt jóságára, a maga idejében nevetésre is elszélesülő arcára tudnak emlékezni. Udvardi Udvardy Zsigmond törvényszéki írnok szomorúan összecsuklott életét példázza szétesett, majd újra egybeillesztett forradásos síremlékének hideg, megdőlt szürke márványa. Pór Sándor-1 a korábbi század vége felé kísérte utolsó földi útjára a temetőkápolna csilingelő lélekharangja. Mint annyi megfáradt zarándok elődjét, a derék pintérmestert is elvitte sírja széléig, ahol már az Egyház imádsága s a hozzátartozók omló könnye veszi át a búcsúztatás vigasztaló, fájó szerepét. A feleség, Muzsik Etel földről tűnő alakját a gyermekek kesergő fájdalma idézgeti vissza, s vallja magáénak még a síron túl is : Szeretett jó anyukánk, Isten veled ! — A sír fejénél remekbe készült kovácsoltvas lámpa hajlik a virágok fölé. Széleslevelű akanthusz szalad végig a tartó hattyúnyakán. A lámpa vastag, csiszolt üvegén rezgő páfrányok, árvácskák, rózsák tükörképe tűnik fel, és suttog hang-