Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

431 messze legszélén ködökszőtte, rózsaszínű fátyoltakarókba burkolódzik a hegyek orma. Felhők jönnek ismeretlen messzeségekből, felhők mennek ismeretlen messzeségek felé. Gsak a fény ragyog, ujjong és sugárzik. Zeng a nyár aranyhúrú zenekara ! De a lélekre szelíd köd telepedik, s teszi fátyollossá a hangulatot. Nem csoda ! A nap aranykocsijának éjfekete táltosai már nyugtalankodnak, horkannak a köddel játszó látóhatár elmosodó vonala alatt. A haldokló délután bágyadt mosollyal készülődni kezd, hogy búcsúzkodó fények hunytán hajladozó virágok, bólogató koronás fák, bokrok suttogó lombjainak sorfala között elinduljon a szomorú sötétség országa felé.