Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

429 Pásztor szelíd arca tekint alá, és hinti megszentelő áldását istápoló jobbja a sírra, Érte ellobbant lakójára. A jelkép arról szól, aminek szátnták : az igazságról. — Az édesanya nem váratott sokáig magára. A kőre vésett két szám mellé rövidesen odakívánkozott az évek futását záró másik pár is. Két esztendővel fia » halálára rétalapi Bayler Kálmánné Kóváry Erzsébet szintén lakója lett a sírnak, melynek melegét már életében érezte, hiszen szíve vérének Ikivirágzását, drága jó fiát helyezték ölére. Fenn a Jó Pásztor-kápolnia előtt zöldelő, élőfák boltozta oszlopcsarnok árnyas falai között, íves mennyezete alatt állok már. A kápolna felől a frissen kaszált széna petrencéinek illatát szórja le a domboldalon a neki-nekigyürköző szellő. Vékony, szédülő fényszilánkok osonnak át a lombok meg-meghasadó résein, hogy szökhessenek börtönükből, s beleszakadhassanak az árnyékon túl szétömlő napfény ragyogón mosolygós tengerébe. Lejjebb, a napsütötte kert közeleső fáin az akácvirág fehér elefántcsontszínű zápora veri a nyurga fák csenevész ágait, ritkás leveleit. Mint egymásba kapaszkodó pillangórajok milliói sokasodnatk ékes, fürtös fészkükön. Talán a temető koronázására készülődnek ? Ugyan mi másról lehetne is szó kettejük között a fény és virág örökös súgása-búgása során ? Ezt a fény- és virágszőtte-fonta koronát a temető égnek emslt feje meg is er-