Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

428 josné Gaál L. Gabriella sírhalma már a telekrész szemöldökén fürdik la nap zá­porozó tűzesőjében. Rétalapi Bayler lstván-i imádságos csendben kísérte ki holtáig megszomoro­dott édesanyja a temető árnyas fái alá. Közel a helyhez, melynek virágos kert­jéből, napcirógatta üveges tornácáról könnyen járathatta tekintetét a drága sírra, s gyakran zarándokolhatott el meg­szentelt fájdalmának szünet nélkül hívo­gató forrásfejéhez. S bár omló könnyei­nek áradatát nem tudta felszárítani la bá­natában résztvevő ezernyi hívőnek beszé­des szeretete, simogató ragaszkodása, a vigasztalás enyhítő Istene nem hagyta magára. Az Ö végzésében megnyugodott lelke a ' váratlanul reátörő megpróbáltatás fájdal­mában a látogatáson kívül mást is érzett, mást. is látott I Észre tudta venni az Ür tetszését megnyert fiának életet ajánló áldozatát, el nem múló örökségének fel­magasztaló, szebbik ágát. Hiszen a Szent Anna Egyházközséget megalapító, Krisz­tus szíve szerint való pap földi zarán­dokságának egész pályáján isteni Meste­rének példáját követte, s lett mindenek­nek mindene. Oltárra tette lelkét-testét. S míg lelke testet felejtve az égi mezők felé terel­gette hűségesen kitartó nyáját, lényének törékeny fele a Krisztusért s a nyájért izzó szeretet tüzében égett el lobogó ál­dozati ajándékul. A síremlék magas, széles faláról a Jó

Next

/
Thumbnails
Contents