Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

427 ízesen csengettek valamikor ! A temető könyve még őrzi a Búzás-ok, Kiss-ek, Szabó-k, Hegedűs-ök, Nagy-ok, Juhászok, Vajdá-k, Farkas-ok, Szenczi-eik, Szathmáry-ak, Szakmáry-ak népes seregét. Sűrű menetben következnek egymásra a Meszes-, Mészáros-, Makkos-, Csáky-, Viszolai-, György-, Majthényi-, Tanos-, Csáth-, Gerendás-, Kertész-családok egykor itt fenn élő, most a föld mélyén meghúzódó tagjai. Erdők irtásain hagynak meg néhanapján kíméletes kezek óriásfákat, hogy a hírmondók koronás lombjiai között tovább zúgjon a meghalt erdő muzsikája, így zsong gyászos éneket árván, szomszédtalanul a Csókás Boldizsár-ok, Polgár Ferenc-ek, Hegedűs János-ok kőkeresztje, a Piroská-k, Komáromy-ak, Szilaj-ok, Papp Teréz-ek, Bakos-ok, Kis Szölgyémy-ek, Bogár-ok, Csanády-ak, Dinnyés-ek, Dudás-ok, Vörös-ék, Kovácsok, Takács-ok, Ipolyi-ak, Lévay-ak, Sebők-ök, Pereszlényi-ek és Szabados-ok szinte áthatolhatatlan zöldbe temetkező jeltelen sírjai fölött. Szomorú írás terjeszt borongó árnyit Kömley János komáromi tanító, tart. hadapród elmerengő márványán : A háború hőse, Szibéria rabja, Az élet száműzöttje. — Kartársainak kegyelete állította gyötrött teste fölé a gyász és részvét emlékkövét a Kömley-ek errefelé szunnyadozó népes seregének táborában. Patkó Ilona. Metzker Mihály, Fodor József né Mrella Erzsébet, Csenke Ala-