Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

409 ványtábla fehér falán két szó virraszt : Szeretett nénikénk. 1932. Gerendás Lajos földmíves emlékét a fiúk s az unokák állította világos már­ványnak aranyba ágyazott betűi hordoz­zák. A halott férj koporsója mellett ad­tak helyet az örömben, bajban osztályos hitvesnek, Kugyelka Teréz-nek is. Enyhe rózsaszínben játszó márvány obeliszk beszél a kő nehéz járású nyelvén a Brenner-család síri szállása fölött. Örökzöld bokrok ezer és ezer levelének sűrű szövedéke feszít lombsátort a sír­emlék aljában. Eleven falán nem jár át a nap tűző heve. Ezért világtalan sötét­ségben senyvednek, szikkadnak az ágak­ról lekerült fakó levelek. Fájlalják fény­telen sorsukat, s halálravált arccal keser­gik a régi, szép órákat, amikor még a nap folyó aranya önthette végig ifjú testüket, a harmat gyöngye csilloghatott arcukon, s a cirógató szellő súghatta füleikbe a sírbontó tavasz, a tűzforró nyár virágilla­tos, gyümölcsízes énekét. — Az emlék korábban a szenttamási temető föld alá húzódott városában őrizte a messzi útra indultak névsorát. Most újra csiszolt kő­runájában itt vigyázza halott gazdáinak hosszú álmait. — Brenner Károly-né Pachl Lujza halad a betűk fekete seregé­nek az élén. Édesanyja nyomában lépked nagy hajadon leánya, Brenner Lujza, aki huszonegy tavasznak intett búcsút sírba­szállásakor. — Harmadiknak a családfő, Brenner Károly kapott helyet elszállt szeretteinek kis körében. Az alsóauszt-

Next

/
Thumbnails
Contents