Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

406 húsz esztendeje nyílt sebű határok mentén, hogy az 1000 esztendő jussa jogán a csonka törzshöz csatolják vissza azt amit elraboltak tőlünk. A márványkeresztes, kőszegélyes sírhalom ágyában árvácskák hajladoznak, nefelejcsek kéklenek. Tarkaszínű csapatuk harmatos köntösben mosolyogja a napsugaras élet diadalárt, énekli a nem felejtő élők könnyes himnuszát. A vas kemény nyelvén szól két kereszt a lábuknál pihenő Wörös József-ról és Wörös Józsefné-ról. A merev vonalak hajlataiban hajlított szálak szelídítik a kitöltésre váró, nyitott szögek síkjait. Rózsák vasvirágai bontanak levelet a szárak végén, közepén. A mult héten lilafürtű orgonák díszlettek a keresztek tövében. Ma pirosszínű pünkösdi rózsák bíbora virít helyükön. El-eljáró emlékező kegyeletről illatoznak, áradoznak. A sírkert bokrai, virágai elemükben vannak. Levelekből szőtt lenge ruhájukban pompáznak. Színes koszorúk fonódnak fejükre. Mintha ünnepi köntösük harsogózöldjében incselkednének a poros, színük avult márványokkal. Valóban, a természet bőségesen kárpótolta dísztelen téli álomra parancsolt, elpihenő gyermekeit. * Télen a kövek, a márványok vitték a szót a temető emlékező őreinek csendes társadalmában. Minden más szerényen tette-vette napjait. A puszta élet vékony ruhájában szerénykedtek, álldogáltak. Most változott a sorsuk. Életük kicsor-