Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

407 duló áradásában övék az élet, a tér és hangadás. Szinte csak a magasabbra nyúló emlékek feje üt ki a levélsátrak sokadalmából. Apróbbjaik eltűnnek az ágak, lcmbok sűrűjében. Nem egy helyen bontani kell a cserjék élőfalát, hogy megláthassuk a búvó neveket, A Mészáros név bontakozik elő árnyas őrhelyéről, hogy játszó futással nyargal el előtte a fodrozó szellő. Mányoki László, Mányoki László-né sírhalma előtt már könnyebb a dolga. Szabadon száguldhat. Nem talál ellenállásra. Közben lassítja iramlását, mintha maga is olvasni akarná a Meszesek, Cserődiek, TóthMajorok hol aranyba fürösztött, hol festékjük kopott betűit, vigyázó sorait. Nagy Krisztina, N. Lajoska, N. Esztike, N. Károly fehér márványa előtt kíváncsi érdeklődéssel torpan meg Olviasni kezdi a kesergő sírverset, de hogy rögtön ráismer a már korábban máshol talált búsongó sorokra, újra kantárt ereszt, és tovább rohan messzebb útra, új látogatásra. Nyári János katonasírját fenyőkoszorú halomba roskadt, omló maradéka takarja. 1917-ben áldozta vérét, életét a segítségért esdő hazáért. Az ágak hullott, vörhenyes tűlevelei mintha a feledésről zörögnének. Nyurga orgonabokor ritkás levelei régebbi idők emlékező kegyeletéről suttognak elhaló szavaklat. Sziléziai márvány, a széleken oszlopos faragású, fenn csúcsíves záródású falán a bécsi származású Nagy Albertina neve olvasható. 13 esztendő határköve jelzi