Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

405 De hát mire való mindez ? Minek eny­nyire megbolygatni az elsüllyedt multa­kat, visszaidézni a messze partokra távo­zottakat ? Ha meghatódottan tudunk megállani a ház omlott falainál, melyek védő oltalmában telt el boldog gyermek­korunk, s ha elérzékenyüléssel forgatjuk a kezünkbe kerülő sárgult levelű köny­veket, melyek kedveseinket hozzák eszünkbe, talán most sem vétettünk a kötelező tartózkodás ellen. Hiszen csak arról beszéltünk, amiről a megkondított harangok szóltak itt kinn a temető szét­czitált dombjai között : a szívük porlott jó szülőkről, az életben helyüket megálló neves fiaikról. Hogy jórészt bencések voltak ? Nem ezért folyt róluk a szó, ha­nem azért, mert Esztergom földjén sar­jadtak ! Erdély erdőborította hegyei közül ke­rült errefelé kézdivásárhelyi Jancsó Gyu­la Földi életében a vaspálya fegyelme­zett lelkeket kívánó szolgálatában ro­bogta hivatásának útjait, ma a helyhez kötöttség csendjében pihen és várakozik. Mellette nyugszik fia, Jancsó Zoltán, aki negyedéves tanítójelölt korában hagyta szomorúságra hozzátartozóit, élet előtt álló osztály- és pályatársait. Cseh golyó oltotta ki Szabó József ál­dczatos magyar katonaéletét. Honvéd kö­telességének teljesítése közben adta fia­tal éveit az ellenségtől annyiszor hará­csolt ősi hiazáért akkor, amikor 1938. ok­tóberének első napjaiban gyülekezni kedtek a magyar csapatok a csaknem

Next

/
Thumbnails
Contents