Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

405 De hát mire való mindez ? Minek enynyire megbolygatni az elsüllyedt multakat, visszaidézni a messze partokra távozottakat ? Ha meghatódottan tudunk megállani a ház omlott falainál, melyek védő oltalmában telt el boldog gyermekkorunk, s ha elérzékenyüléssel forgatjuk a kezünkbe kerülő sárgult levelű könyveket, melyek kedveseinket hozzák eszünkbe, talán most sem vétettünk a kötelező tartózkodás ellen. Hiszen csak arról beszéltünk, amiről a megkondított harangok szóltak itt kinn a temető szétczitált dombjai között : a szívük porlott jó szülőkről, az életben helyüket megálló neves fiaikról. Hogy jórészt bencések voltak ? Nem ezért folyt róluk a szó, hanem azért, mert Esztergom földjén sarjadtak ! Erdély erdőborította hegyei közül került errefelé kézdivásárhelyi Jancsó Gyula Földi életében a vaspálya fegyelmezett lelkeket kívánó szolgálatában robogta hivatásának útjait, ma a helyhez kötöttség csendjében pihen és várakozik. Mellette nyugszik fia, Jancsó Zoltán, aki negyedéves tanítójelölt korában hagyta szomorúságra hozzátartozóit, élet előtt álló osztály- és pályatársait. Cseh golyó oltotta ki Szabó József áldczatos magyar katonaéletét. Honvéd kötelességének teljesítése közben adta fiatal éveit az ellenségtől annyiszor harácsolt ősi hiazáért akkor, amikor 1938. októberének első napjaiban gyülekezni kedtek a magyar csapatok a csaknem