Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

388 sor szélességét elfoglaló síri pihenőhely fejénél két márvány inti kegyeletes emlékezésre, multat becsülő elgandolkozásra az idezarándokoló hozzátartozókat. — A nagy, díszes faragású, széles mellű, csúcsíves modorban kezelt, fenn hullámos vonallal folytatott, majd szögletes formával bevégzett vörösmárvány síremlék szólal meg először kőnyelvén a kor természetszerű jogán. Brunner Antal emlékét fűzi a visszaszálló gondolatok koszorújába. A jómódú, vagyonát szorgalmas munkával gyarapító molnár a valamikor virágzó esztergomi malomiparnak egyik nevet szerzett munkálója, képviselője. Utána élete társának Brutsy Márid-siak u neve csatlakozik a betűk nekiinduló csapatához. Szomorú számok jelzik leányuknak, Jankó-nak élete pályáját. Hiszen mindössze 19 esztendő az évek száma, amely oly rövidre fogott futást engedélyezett a virágzó élet birtokosának. Négyéves kis unokájuknak, Mariska-nak bimbófővel zárult földi sorsa a bizonytalan életnapokra hív figyelmet. — A sziléziai márvány ttikörcsillogású falán, a család fennmaradását biztosító későbbi sarjak egyszerű, komor menete húzódik. Az apa mesterségét folytató Brunner Ferenc neve halad az élen. Tizenhét évvel később fogadta ölébe az újra megnyílt sír ürege a férj örömeinek, bánatainak megosztóját : B. Ferenc-né Fuchs Borbálát. Csak a helyben, de nem az elköltözés rendjében előzte meg 4 évvel korábban távozó fiát, Brurr