Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - IX. telekrész

389 rcr Ferenc-et, aki munkás életével becsülést szerzett nevének. Az „Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank" tisztviselője, majd titkára. Nem hosszúra nyúlt pályája során a gondjaira bízott értékeknek nagytudású, hűséges sáfára. A hozzáfordulók ügyeinek pontos, lelkiismeretes, gyors elintézője. Az az ember, aki a belső értékek szerint ítélte meg környezetét, társait, az élet vándorait, akikkel sorsa egybehozta. Nemcsak ráteimettseget kívánó alapos szakmabeli tudás jellemezte, a szabad időt önművelésre fordító törekvése a társaság legműveltebb tagjainak sorába emelte. Tisztelői, munkájának értékelői a szív és ész köteles tartozásával adóznak fel-feljáró emlékének, — A sírkert vasrácsán belül színükújult örökzöldek, húsoslevelű kövirózsák, tarkakelyhű nyíló virágok zengenek öröméneket a természet feltámadásáról, dúdolnak háladalt a késő unokák kegyeletes gondosságáról. A díszes sírlámpák üvegére mintha hályogot vonna az állandóan itt settenkedő felleges szomorúság : Életünk egy perc — mire jó a hajsaa ? Mai napodnak lesz-e holnapja, ki tudja? A szárnyas idő mindent én elém von. A láng, mely nálam szolgál, hidd el, lobbot vet majd egyszer nálad is dombos sírodon ! Az utolsó látogatás óta virágba borultak az orgonabokrok. A májusi virágzás első nagy hulláma jelentkezik a sírok kertjében. Szinte egy éjtszaka titokzatos fogamzásának varázsos érintése tűzdelte