Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

362 sítő itallal kínáltam meg s utasítottam, rejtőzzék el a szénakazajban. A honvédek megérkezése után az egyik, lovának szénát viliázó vitéz a megbúvó ellenséges katonának — akaratlanul — a testébe szúrt. A szegény sebesült fájdalmában felkiáltott, elárulta magát. Ez az esetről őszintén megtett jelentésem ! Az acélból öntött márványarcú nagy, magyar katona hideg szeméből meleg fény csapódik ki. Megenyhül, megbocsát, sőt megdicséri a nemcsak származására nézve, hanem lelkében-szívében nemes magyar leányt. Most már szó sem eshetik a távozásról. Üjra leülnek, s tovább folyik a veszedelmesen kényesnek indult disputa után a fehér asztal mezején dúló hadakozás. Fejtegetésre nem szoruló, Krisztus világát lehelő, emberséges, úri, magyar megnyilatkozás ! Egyik pontja csak Szent István népe lélekkel itatott nemesi levelének. — A komáromi vár „kapítulóció"-ja után a Klapkától ügyes, dicséretreméltó szolgálataiért többször kitüntetett és megjutalmazott segédtiszt leszerelt. A békésebb idők beköszöntésekor ügyvédi gyakorlatot folytatott, majd Paksra került szolgabírónak. 1881-ben visszavonult Koltára, ősei földjére. Itt nősült meg másodszor. Ebből a házasságéból született Béla fia, aki életét adta hazájáért, amikor résztvett az első világháború kezdő harcaiban. 1914. augusztus 26-án eltűnt. Azóta gondolnak rá síró, fájó emlékezéssel. — Gyermekei iskoláztatásáért eladta az ősi földet. Esz-