Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

363 tergomba költözött. Itt élte életének megsokasodott éveit. — Még sokan emlékeznek a finom, öreg úrra, amint kimért, lassú léptekkel járta szokott sétája közben az esztergomi utcákat, s ezüst fogantyú® botját markolta kardhoz szoktatott kezével. Kilencven esztendő pereméről nézett vissza földi életének sírhoz kanyarodó hosszú útjára. A megbékélt bölcsek fejethajtó alázatával tért pihenőre. Még halóporában is összeszoruló szívének falához bizonyára fájó zaklatásai ütődnek a történelmi magyar idők aggodalmai, dübörgései. Síri nyugalmának hűséges osztályosa második felesége: felsőszemerédi Neumann Katalin. Rózsaszínbe hajló kúpalakú márványemlék borong a sor túlsó szélén. Fakult betűk nehezen olvasható szavai bujkálnak a kő homályos lapján. Kecskeméti Pethes Géza Aladár tünedező emlékének őrzésére csoportosulnak a múló idő kő padlóján. Esztergom vármegye árvaszékének jegyzője. Száraz fű szőnyegezte sírján semmi dísz. A virágok hónapjaiban sem virít a megsüppedt halmon szirmok színes kelyhe. De mégis, mintha virágcsokrok imbolyognának fel s tűnnének el újra a játszó szellő fújására. A tollat forgató fiatal tisztviselő csendülő dalokban énekelte el szívéből csordult érzéseit. Verteinek első kötete Esztergomban jelent meg 1878-ban, Költeményeim címen. A Költemények csokrát Vác fűzte egybe 1880-ban. Sírja fölött ezek ontják a jelenből a mult felé szálló emlékezés illatát.