Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

356 könnyes kertjében kell őrt állania. A döngős sírhely mélyén pihen még a szorgalmas mesterember felesége, K. P.-né Németh Katalin is. A régi városi kórház halottaságyáról került ide kis hellyel is beérő lakónak Haftinger Ludowika: Wittwe, Mahlers Gattin. Szögletes betűk szépmüvű szalagja fut végig a márvány testén. Az első pillanatokban nehezítik az olvasást a szokatlan alakú betűk, de rövidesen a pár nehezebb vonal megszokása és feloldása után zökkenő nélkül cseng értelembe a német írás hittel csorduló búcsúzása és vigasztalása : Geliebte Kinder hemmet eure Thranen Geliebte Enkeln weinet nicht. Die Hoffnung stillet euer Sehnen Bis der Tod euer Auge bricht. Gedenktes war des ewigen Wille Dessen Wege wir oft nicht verstehn Der scheut de* Kutnmer und seid stiile Dcnn er verheisst euch Wiedersehn. Az élet végső határainál magára maradt özvegy matrónának a sors semmiségei mellől feltörő látása és vallomása. Csupasz halmon, elfelejtett sír fejénei áll az emlék. De mintha örök vonásokkal húzott írás csillogna felénk a márvány útmutató táblájáról. Vékony orgonaág hajt fel és simul a kereszt jobb karjához. Duzzadó rügyek feszülnek rajta. Pihenő szívük a tavaszról álmodik, mely már títra készülődik. Kőlapos sír fölött oszlopos szélű nagy rr.árvány emlék faláról Vutskits Miklós m. kir. p, ü. tanácsosnak a neve vált pár