Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VIII. telekrész

357 fürge, kegyeletes szót a megálló, elgon­dolkodó, majd tovasiető ismerősökkel. Királi Imre szűcsmesternek „szeretett neje : Hermann Borbála emelt sírkeresz­tet." Az idő nagyon rásúlyosodhatott a halom őrző vitézének kő vállára. Földnek görnyedten, panaszos elnyúlással sínyli a görnyesztő évek erőt, egyenes tartást rabló rohamát. Lándzsás rudaknak vas hevederszala­gok összefűzte kerítése között magányos­ságra parancsolt emlékkő éli társtalan életét. Az oromzat templom-ablakszerű kiképzése, az ívmező három félkörös megmintázású faragása többet mond ren­deltetéséről, ha elolvassuk a latin felírás nagybetűs szövegét : HOC TUMULO CLAUDUNTUR TERRENAE EXUVIAE RDISSIMI DNI IOANN1S BAKAY BA­ROCHI OLIM IMELYENSIS ET PER­BETENSIS DISTRICTUS UDVARDEN­SIS V. A. DIACONI AB ANNO 1841. E. M. S. CANONICI. OBIIT STRIGONII 5. ÁPR. 1850 AETATIS 72. — Bakay János esztergomi kanonok földi pályájának főbb adatait olvashatjuk le a márvány faláról. Imelyi, később perbetei plébános, majd alesperes. 1841. ápr. 20. óta az esz­tergomi főkáptalan tagja. Az írás nem említi nyitrai főesperességét. Buda-utcai házából tette meg utolsó útját a temető­ben kijelölt egyszerűbb, hosszú időre szóló lakása felé. Jótékony célokra ha­gyományozott vagyonából könnyek tör­lődtek, örömrózsák nyíltak hervadt, bá­natos arcokon. — A kőfaragó a „plébá-

Next

/
Thumbnails
Contents