Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

34 nyira ismerős bájos közvetlenségével erős érdeklődést támaszt. Megértjük és felejtjük az olajfe6ték alkalmazását. S bár az idő vasfoga sok díszítését lemarta, dicsérettel kell adóznunk az egykori kitűnő mesternek, hiszen a hiányokat csak az ismerősök figyelmeztetésére kezdjük kutatni és elgondolni. A szép, esztergomi hagyományokat őrző síremlék a régi város egyik kiváló kályhásmesterétől, Mezey Flóristól való. Ez állíttatta családjának sírhelye fölé 1849-ben. Akkortájt azonban valamerre beljebb kellett lennie, mert a mostani sirboltsor csak mintegy két évtized múlva kezd kialakulni. Idővel a családi ereklye rokonság révén a ilíezey-ektől a Weiszcsalád birtokába került. Az alaki és várostörténelmi szempontból egyképen értékes síremlék méltó a megőrzésre. Itt, a temetőnek abban a részében sétálhatunk, ahol lépten-nyomon meg kell állanunk. A régi esztergomi családok költöztek ide, hol korábban, hol későbben, hogy amint egykor életükkel az élők városának, most onnan való távozásukkal a halottak városának is megfizessék adójukat. Az adózás most már nem csengő pénzzel, hanem élettörténettel, emlékekkel folyik, tgy olvashatunk következő állomásunknál a Kamenszkycsalád történetéből pár fejezetet. A Krasznay Lajos híres szobrászművész faragta kereszt alatt Prohászka püspök imádságos szavai olvashatók : „Megváltó Jézusunk ! Nyugtass meg, hogy a