Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

35 szenvedések, mint megpróbáltatások, lelkünk üdvét és nemzetünk megdicsőülését munkálják " Alatta kis márványtáblán Petőfi Sándor sorai kesergik a tragikus szomorún távozott Kamenszky István hadnagy fiatal életét : „Ha majd rátalálsz Sírom bús halmára, írd fel egy félig korhadt fára, Hogy ismertél engemet." — Versben siratja az itt hagyott özvegy : egyházpakai Andrássy Jozefin — néhai Andrássy János-nak, Esztergom megye alispánjának nő^vére — férjét, Kamenszky Eleket : Itt nyugszik kedvesem, Én életem ! Nyughelyem majd csak én is Itt lelem ! Mikor a távozás senkivel kivételt nem tevő törvényei őt is elszólították, a viszontlátás reményében lelkendezik : Elekem, tárd karod ! — Én már itt vagyok ! Veled találkozva oly szívesen meghalok. A sírkő aljának márványtáblája híres orvosról emlékezik. A Boldogkőváralján (Abauj vm.) született Dr. Kamenszky István orvosi oklevelének megszerzése után Esztergomba került, ahol 1828-ban a vármegye főorvosává választották. „A tudósok közítélete alá terjesztett" doktori munkája az első magyar nyelven megjelent orvosi értekezés a pesti egyetemen. Az akkori időkhöz viszonyított meglepő újszerűsége, nagy tudása, sok tekintetben ma is érvényes megállapításai ma3"