Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

339 erre a helyre tömörültek. Egy irányban megdagadó következtetést ebből ezért egyáltalában nem szabad levonnunk. Egyrészt a vérrel szerzett magyar hazáért áldozták ők is a munka napszámában felőrölt életüket, másrészt a sorok közé sűrűn szántanak magyar nevek is. Nekik szegényeknek legtöbbször elmosódó írású, könnyen korhadó fakereszt jutott. Ezt a fajtát siratja a fátyolos lelkű Juhász Gyula : Az ősi népet, mely az ősi föld Zsellére csak és várja az időt, Mikor saját portáján úr leszen, Mikor az élet néki is terem. A lejtőnek kapaszkodó 16 sor sok halma fölött rebbentenek szárnyat a szép és ízes magyar vagy-magyarnak vett családnevek is. Az Ács, Antal, Balog, Bádi, Bakay, Borsos, Bognár, Búzás nevek nem száműzöttek a sírkeresztek ligetének ebben a részében sem. Ide hozták pihenőre a Csenke, Csente, Cserép, Csizi, Csókás, Csudai, Dinnyés és Dudás nevek viselőit. Kinn, az élet sodrában a most már elpihentek magukra gondoltak, amikor a Giczi, Galgóczi, Gerendás, György, Faragó, Fejes, Fekete, Halmos, Juhász, Hollósi, Kerekes, Kovács, Komáromy, Kis, Kuti, szavakat hallották vagy olvasták. Katonakorukban a Ladányi, Lázár, Mustos, Köpödi, Meszes, Majtényi, Nemes, Nagy, Mészáros, Ordalos, Patkó, Pataky nevek tulajdonosai hívásukkor harsány „igen"nel jelentkeztek. Legalább az egyik ág jcgán ezek közé kell vennünk a Szabó 22'