Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

340 Ráczokat, a Szabó Majorokat. Gyakran akadunk rá a Szabó, Jávor ka, SzabóSóky, Pál, Pintér, Ravasz, Szabados, Szeder, Szitás, Patkó, Pataky, Sághy, Várady, Viszolai, különösen a Kis Szölgyémy elnevezésekre. A szemszög nagyobb területet felvevő beállításának kedvéért velük is számot kell vetnünk, róluk i~ számot kell adnunk. Erre-arra térülésünk-fordulásunk során a halottak seregének számlálásakor fel-felkísértő nevük elősorolása az ő messzeszállott földi életük emlékének szóljon. Nemzedékek jönnek-mennek. Mendegélnek egymás mellett, egymás nyomában, s a köz köztük mégis nagyobb, mint a Sziriusz és a Föld távolsága ! Pedig a mérhetelen messzeségekből egyre érkeznek a távoli csillagok véget nem érő sugaras üzenetei. Áttörnek a fekete, kopár, jeges terek mély sötétjén. Járják a lelkek útját a lelkekig ! Á szemekhez érnek, a szíveken kopognak, de legtöbbször csak testvértelen szemekhez jutnak, fagyos szívekhez ütődnek. Sáros földet járó útjuk azonban mégsem volt kárbaveszett, hiábavaló. Hiszen ha mindenütt nem is, itt-ott királyi szívekre, otthonra találtak. Célhoz értek az Árpádházi Szent Margitok, Szent Erzsébetek, Szent Imrék és követőik szivárványos szemében, izzó szívében. Fáradt sugártestük elpihenhetett záródó szemük héjának szögletében. Boldogan halhattak, mikor szentek pillája csukódhatott rájuk koporsófedélnek.