Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - I. telekrész

33 lágháború előtt futó idők becsült alakja szállt sírba 1928-ban. A kitűnő énekes és zenész sok esetben ragadtatta el játékával meghitt baráti körét s a városnak egyesületeket látogató úri társadalmát, nem egyszer saját szerzésű darabjaival. Most feleségével s két kis apróságával : Magurányi Kornélká-va\ és Erzsiké-ve\ a nagyon csendes birodalom hallgatag alattvalója. A sírfedő-lapra helyezett vasállvány márványtáblája a „bűbájos hangvilág színpompáját" emlegeti. Ez a szívember „zeneihlettől áthatva összhangot vitt a jogélet szövevényébe, boldog családi otthonába. Enyhet nyújtott a nyomornak és szenvedésnek s harmonikus élet után Istenéhez költözött, Akinél örök harmóniára talál." A IVeisr-család síremléke temetőtörténeti szempontból is említést érdemel. Az egyszerűen végigsikló tekintet az első pillanatokban csak az arányosan felépített, bájos, megnyerő gótikus emlékről értesít. Az alaposabb vizsgálat azonban értékes felfedezéssel szolgál. Nem a sejtett kőanyaggal van dolgunk. A régi hires esztergomi kályhásiparnak ma már kevés helyen található egyik figyelemreméltó mestermunkáját tanulmányozhatjuk. A fülke imádkozó angyala számára elgondolt és alkotott itt minden, a fülke kiképzése, a föléje magasodó, keresztben végződő csúcsíves, több ágkörülfogta tornyocska. Az égetett agyag-alkotás a középkorból any2