Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

322 jed és gyermekeid téged áldani soha meg nem szűnnek. — A 38 éves fiatalasszonyt kolera döntötte korán felhantolt sírjának mélyébe. „Örökké hálás gyermekei emelték Sziegler János szeretett jó attyuk emlékére" a szomszédos márványkeres^tet. A könyvek országában tett-vett, fáradozott földi életében. Javította sérüléseiket, egybekötötte a szétesésre, egymás elhagyására oly könnyen hajlamos lapjaikat. A könyvkötő — librorum compactor — mesterségének ellátása adott megélhetést az emlegetett hálás gyermekeknek s a város egyik csendes, munkás iparosarak. A megsiratott édesapa 65 esztendős korában mondott búcsút az elimbolygó árnyak állandó hullámzással változó világának. Csaknem egy évszázad örökké áramló hullámai nyaldossák Sebők Örzsébet emlékkövét. Élete nem földi csillogások, nagy síkerek örvénylő lázában égett el. Egyike azoknak, akik a munka malmát hajtó férjek oldalán látták el házukat, annak táját, s gyűjtögették a földi napoknak temérdek apróság aranyozta érdemeit. Ide, a pihenni tértek egykor mindenkinek kijutó szállására kísérte ki férje, Zámofi János lorarius, aki a szíjgyártás ősi mesterségével keresett kenyeret magának és övéinek. Színtelenné vált márványok néznek előre egykedvű, közömbös aiccal. Szemrebbenés nélkül fúrják merev kőtekintetüket az úton feltörekvők lassan mozgó,