Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

323 csendes árnyai felé. Megszokhatták errefelé a halk neszek, ritka emberáradások csak néha-néha nyugtalanító zajlását. Változások nem törik életüknek csaknem dermedt csendjét. Ezen a részen évtizedek hosszú sora óta nem vették ki lakást a megfáradottaknak. Legfeljebb egy-egy kései jelentkező kopogtatott az ősi telek ősi kapuján, hogy bebocsáttatásra találjon a családnak korábban megpihenni tért tagjai közé. Régi esztergomi család márvány emlékei sorakoznak egymás mellett a kőbajtársak őrségen álló, dermedt „vigyázz"ban őrködő szakaszában. Karcsú, magas márványkereszt szökik a környezet örökzöld cserjéi fölé. Ég felé törekvő kar a föld könnyes mélyéből. Schönbeck Imre kereskedő nevét takarja a bokrok smaragdzöldben fürdő eleven fala. Folytatáskép ugyancsak fehér márványból faragott kisebb obeliszk őrzi a kis Schönbeck István parányi sírját, „kinek tiszta lelke" három esztendő csillagfényű napjai után „szállt az égbe." Elgondolásban, felépítésben egyszerű, de klasszikus komolyságú és erejű nagy kereszt fehér teste tündöklik elő a jórészt süttői kőből vágott síremlékek néma csapatában. A hatalmas márványkocka falán csoportosulnak beszélő nevekké a halványtestű betűk. Schönbeck Mihály pékmesternek emlékét védik a pusztító feledéstől. Vele osztja meg síri pihenését életének társa, Lunzner Julianna, aki Bécsből, a császárok ragyogó, puha 21'