Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

314 Hátul a sírdomb vastag kőgerendájártak előrebillenő kis kőkereszt támaszkodik. Igazán csak tagbaszakadt pártfogójának köszönheti, hogy lábon áll még s nem terült el az idővel viaskodás porondján. „Fehir György" emlékére állították. A kőfaragó szűkmarkúságából, elr.agyolásából nem tellett a teljes, hibátlan névre, melynek birtokosa „életének 4S-dik esztendőjében" foglalta el a földmívelő apák sötét, rögös örökségét. FinomvoTalú, vert vasból munkált, dús cífrázatú kereszt vállal őrséget Mátéffy Mariska dombolt szállása fölött. Hervadt virágok csomója hirdeti az élők ide el-eljáró, még messzebbre szálló kegyeletét, kiknek szívében az elköltözött „emléke örökké élni fog." A halál nem válogatós. Döntő útján nem néz kort, rendet. Kaszájának suhintására egyképen dől az izmos tölgy, a sudár fenyő, hull a rózsa, csukódik a bimbó ! A tízéves kis Sághy Idá-nak porrá hullott testét fejehullott, karjatört emlékkereszt vigyázza. Az ártatlan lélek siratásába megnyugtatásképen vegyülő vigasz- ' talás csendül a sírfelírás soraiban : Kedves volt Istennek az ő lelke, azért sietett őt kivinni a gonoszságok közül. :— A borsodmegyei Edelényből elszármazott Sághy Péter gabonakereskedőnek leánya. Az édesapját életsorsa az erdős bércek tíijárói ragadta errefelé, a fejedelmi folyó lapályára, ahová később már törzsének kivirágzott, majd korán lefonnyadt hajtása is odakötözte.