Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

315 Gyakran találkozunk a halottak orszá­gában a sírkeresztek egymás mellé zár-, kózó kisebb-nagyobb csapatával. Az azonos nevek mind azt hirdetik : az élet­ben együvétartozottak az elmúlás kertjé­ben is egymás közelében szeretnek nyu­godni. Fehér szilánkos sziléziai márvány ke­resztek között süttöi márványból faragott magas, nemes arányú és szerkesztésű em­lék vet egy tapodtat sem engedő kőlábat. Egyik oldalán a szélső sírkő a 34 esz­tendős Merényi Ilona sírdombját jelzi. 40 éves nénje, M. Mária két esztendővel ké­sőbb követte húgát az elmúlás útján. ­1­A középső kimagasló emlék írása szerint az Ürban való elszenderülést Major Fe­renc asztalosmester kezdte el. Az évek tengeréből 39 cseppet osztott számára a mindennek gondját viselő Isten. Forrongó világ közepéből parancsolta ki Alkotója. 1849-et emlegetnek a csodát váró, türel­metlen álmok világába révült emberek. Abban az időben voltak megszámláltak napjai, amikor a császáriak kezére került Esztergom helyébe Komáromot tették meg a vármegye székhelyévé a Kossuth mellett kitartó esztergomi vezetőemberek. A férje sírjához kijáró özvegy sírásába a Komáromot lövő császári ágyúknak Esztergomig elhallatszó dörgése csapódott­A hitves Majomé Dietrich Anna számára a földön hosszabb tartózkodást engedé­lyezett a Gondviselés. Az apró emberéle­tek világrajövésénél segédkezett. Sok örömnek, szomorúságnak volt tanúja,

Next

/
Thumbnails
Contents