Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

315 Gyakran találkozunk a halottak országában a sírkeresztek egymás mellé zár-, kózó kisebb-nagyobb csapatával. Az azonos nevek mind azt hirdetik : az életben együvétartozottak az elmúlás kertjében is egymás közelében szeretnek nyugodni. Fehér szilánkos sziléziai márvány keresztek között süttöi márványból faragott magas, nemes arányú és szerkesztésű emlék vet egy tapodtat sem engedő kőlábat. Egyik oldalán a szélső sírkő a 34 esztendős Merényi Ilona sírdombját jelzi. 40 éves nénje, M. Mária két esztendővel később követte húgát az elmúlás útján. 1A középső kimagasló emlék írása szerint az Ürban való elszenderülést Major Ferenc asztalosmester kezdte el. Az évek tengeréből 39 cseppet osztott számára a mindennek gondját viselő Isten. Forrongó világ közepéből parancsolta ki Alkotója. 1849-et emlegetnek a csodát váró, türelmetlen álmok világába révült emberek. Abban az időben voltak megszámláltak napjai, amikor a császáriak kezére került Esztergom helyébe Komáromot tették meg a vármegye székhelyévé a Kossuth mellett kitartó esztergomi vezetőemberek. A férje sírjához kijáró özvegy sírásába a Komáromot lövő császári ágyúknak Esztergomig elhallatszó dörgése csapódottA hitves Majomé Dietrich Anna számára a földön hosszabb tartózkodást engedélyezett a Gondviselés. Az apró emberéletek világrajövésénél segédkezett. Sok örömnek, szomorúságnak volt tanúja,