Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

313 Kapaszkodó emelkedés lépcsőzetes síkjain különülnek el egymástól a temető aprótelkes portái. Lépcsőik annál magasabbak. Erős térdhajlítást kell végeznünk, hogy feljuthassunk a parányi, szűk kis udvarokba. Errefelé különösen egyenetlen lehetett valamikor a temetőnek ez a része. Szinte rendező, feltöltő földmunkára kell gondolnunk a felmagasított terep szemlélésekor, vizsgálásakor. Az egyik sír lábánál vastagtörzsű szomorúfűz csupasz, ágas-bogas koronája kerekedik .1 fa homlokán. A szomszédban jázminbokor kötegbe sűrűsödött vesszei búslakodnak az egyedüllét borús, kietlen árvaságában. Hiába, lársasabb a tavasz, mikor dalok zsongó zengedezése-zendül, s pajkos szellők kapnak bele a bársonyleveles ágak nekifeszülő húrjaiba. Lejjebb, az ereszkedő lejtő válla felé három sírkő sorakozik egymás mellett. Erős alapozású kőfal az aljuk. Ezért zsinóregyenes a tartásuk, ami ennek a hepehupás területnek nem minden emlékéről mondható el. — A 75 éves korában meghalt Pándi Imre strázsahegyi kőből faralgott keresztje nyitja meg az őrtállók sorát. — Szürke sziléziai márvány kemény falába vésték Pándi József nevét. — Pándi István sírkeresztje zárja a hallgatag emlékeztetők testvéri együttesét. A nunka verejtékező hőseinek sírhalmán • állanak. Figyelmeztetnek azokra, kiknek élete a földdel való bajlódásban múlik el, s kik csak zsellérei az ősi rögnek, mint itt e térségeken mindannyian.