Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

310 Keseregnek nap és éjen át. lm ! a lélek élvez ott öröm s vigasztalás'. Csak e hulla várja itt a nagy feltámadást Óh megállj haiandó és nézz e sírhalomra S mondídt : nyugodjál, béke fninvaidra ! Kivágott fa törpe csonkja búvik meg a sírdomb mellső sarkában. A sírágy tetejét gallyak, elszórt faforgácsok, elhamvadt koszorúk maradéka takarja keresztül-kasul. Kora tavasszal itt a tűz kígyózó lángja lobogott, fcogy üszőkbe, hamuba fúljanak az egybehordott, elhamvadt virágok! Talán innen a fű dús gyepszőnyege? Az élet azonban errefelé mégis csak ritka szállóvendég, mert minden a pusztulás siralmait sírja. A ledőlt és kivett márvány régi gazdáinak : Kamocsay Károly-nak és Kamocsay Alojziá-nak nevét szólítgatja. Hófehér márvány kemény testébe mélyvágású betűk barázdái hasadnak. Horacsek Janos-nak neve szalad végig az apró csatornákon. A mult század második felében élte a szorgalmas esztergomi polgárok munkának szentelt életét. Édesatyja Huszár Gyulá-nak, Esztergom vármegye volt ny. tiszti főorvosának. A családi fészek melegsége után itt osztja meg vele a hideg sír sötét éjjelét életének társa : Szigetközy Anna. Nála korábban botorkált a sír magányába Honig László ny. felmérési felügyelő. Utoljára Hónig Lászlóné Horacsek Caecilia kopogtatott a halom földfalán halotti szállásra. A finom fehér kő íves, árkos ^faragásokkal tagolt oszlopa mint hóban fürdő karcsú torony sudarasodik a síri lakás teteje