Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

298 taitól. Másodszori, harmadszori találkozásra nem igen került sor. A tanítás fogott. A fejből elszállott a hóbortos pára s a vér mederbe kényszerítetten mosta az élet partjait. A nem könnyen felejtődő rendbiztos Győrszentmártonban született 1836-ban. Hosszabb időn keresztül Olaszországban katonáskodott. Rendet, fegyelmet szerető természete minden bizonnyal itt kalapálódott azzá a vas akarattá, acélos jellemmé, mely nehéz munkájának minden nehézséggel dacoló, minden dicséretet megérdemlő elvégzőjévé tette. Nem ismerte a felesleges elérzékenyülést, de jóságos szívvel fordult a sértettek, a kárvallottak felé. A lágyságot, szelídséget ezeknek tartogatta. Ezért rajongtak érte a hátsó ajtókat készenlétben nem tartogatok. Feljebbvalói becsülték, rendőrei atyjukként tisztelték. A legtöbb bűnügy szálát eredményesen gombolyította fel. Ügyes fogásaiért többször megjutalmazták. Becsülettel, hűséges kötelességteljesítéssel megfutott pálya után adta át testét a visszaváró földnek. Lelke az örök Igazság előtt jelent meg, hogy számot adjon embertártai között végzett sáfárkodásáról. —• Vele osztja meg a síri nyugalmat hitvese : Haach Franciska, a korábban említett Haach Ferenc-nek leánya. 88 éves korában került halott ura mellé. A sírkő írása nem említi, de a temető nyilvántartó könyve szerint Békássy Rezső, B. Gyula és B. József még a síri lakás lakója.