Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől

Séta a halottak városának utcáin - VII. telekrész

299 A föld mélye sok titkot takar. Olyan, mint a tenger, elnyeli fiait. Emberi test, kincs, ház nincs tőle biztonságban. Előbbutóbb a gyomrába kerül. Itt, az elmúlás mezején is lépten-nyomon láthaíjuk a kettő küzdelmét, A domboldalról lesodort vékony rétegek, a szomszédban megásott sírok elmaradozó hantjai lassankint feltöltik az ápolás nélkül maradt sírok kőemlékeinek apró előterét. Elmerülnek a betűk. Küzdeni kell kiszabadításukért. Alacsony, földbe süppedt márványkereszt neveket őrző soraiért folyt most is a csendes és rövid harc. A világosságra szabadított betűk felvilágosítással hálálkodnak : Itt nyugszik Istenben boldogult Guzsaly „Josef" és Borbála sz. Neogrády. Felejthetetlen szüleimnek fivérem, György és nővérem, Teréz nevében örök hálául Ft. .Guzsaly „Josef" lovászhetényi „blébános" Pécs megyében. (A két utolsó szó a pécsi egyházmegyét akarja jelezni. Az említett helység Baranya vármegye pécsváradi járásának egyik kisközsége.) — A sírkő ügyét ellátó kőfaragómester nem a honfoglaló ősök bús magyar fajtájához tartozhatott. A „Josef" ismételt szerepeltetése, a ,,p" betűt felváltó „b" jelentkezése nem a pattogó nyelv ivadékát sejteti. — A hálás gyermekek a márványkereszt felállításával atyjuk, Guzsaly József takácsmester emlékének áldoztak. Hatesztendős korában került a fedeles koporsó hideg ágyába Kanozsai Ibolyka.